Fruska

Hosszú-hosszú idő után ismét visszatértem a fotográfiához.
2004-ben kezdtem fotózni: egy alkotótáborban eredetileg rajzolni küldtek, hogy felkészüljek a felvételire, hát rajzoltam is rengeteget. A táborban viszont volt fotószak, teljesen más társaság, a következő évben már oda jelentkeztem. Beleszerettem a filmes fekete-fehér világba, a sötétkamrába, a vegyszerezésbe, a camera obscurába, abba az egész közegbe. Tíz éven át visszajártam ebbe a táborba.

Év közben a művészeti egyetemre készültem. Hosszú út volt, de 2013-ban végül fotó szakon diplomáztam. Ekkor jött egy holtpont: fotózni továbbra is akartam, csak nem tudtam, merre induljak, ezért elhelyezkedtem egy dekorstúdióban, ahol festettem, fúrtam-faragtam, azt a munkát is szerettem.

Aztán megszületett a kislányom, és újra feltörő késztetést éreztem, hogy visszataláljak a kamerához. Csakhogy tíz év alatt óriásit változott a fotós világ: rengeteg tehetséges fotós jelent meg, új trendek, új elvárások. Elmentem hát egy workshopra, hogy lássam, milyen ma egy kiscsaládi fotózás. Még sosem fotóztam más babáját, de meglepetés nem ért: pont olyan légkör fogadott, mint régen, csak közben eltelt tíz év.

Ha szeretnél természetes, őszinte képeket, a babavárástól a családi mindennapokig, örömmel leszek ott veletek a kamera mögött.